Egy keresztény két dolgot tényként fogad el. Az első, hogy a názáreti Jézus feltámadt a halálból és ma is él. A második, hogy a Biblia Isten írott beszéde, amely hibáktól és torzításoktól mentesen tartalmazza az emberek számára adott üzenetét, mondanivalóját.
Ebből két dolog is következik. Az egyik, hogy mivel Jézus Krisztus ma is él, lehetséges Vele személyes kapcsolatba kerülni, beszélgetni. A másik pedig, hogy a Biblia felfogható egyfajta felhasználói útmutatóként is, amely tartalmazza az ember, mint teremtmény rendeltetésszerű használatának feltételeit, módjait.
Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki vásárol egy műszaki cikket, amelyben le van írva, hogy az adott termék pontosan mire és hogyan használható, illetve mi minősül rendeltetésszerű használatnak és mi az, ami nem. A hosszú távú, hibamentes működés, illetve az esetleges garanciális javítás érvényesítésének feltétele a termék rendeltetésszerű használata. Ez a kikötés minden esetben fel is van tüntetve a használati útmutatóban. Ha a terméket nem rendeltetésszerűen használjuk, a gyártó a továbbiakban nem vállal felelősséget a hibamentes működésért, és a garancia keretén belül végzendő ingyenes javítások, cserék jogosultságát is elveszítjük.
Nincs ez másképpen az ember esetében sem.
A Biblia nagyon részletesen dokumentálja, hogy mi számít rendeltetésszerű használatnak. Az egyik jól ismert vers a Bibliában így szól: „És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal” (Lukács 6:31). Ebben az egyetlen és igazán egyszerű mondatban benne van mindennek a lényege. De természetesen sok más (több száz) vers is szól a Bibliában a rendeltetésszerű használatról, érdemes tanulmányozni ezeket is.
A Biblia azt is nagyon részletesen dokumentálja, hogy mi az, ami eltér a rendeltetésszerű használattól. Ezt egy olyan bibliai fogalom írja le, ami a liberális világnézet alapján botránykőnek számít, ez pedig nem más, mint a bűn fogalma. Klasszikus példa erre a tíz parancsolat (például ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj; hogy csak hármat említsek meg a tízből). Amikor a Biblia bűnről beszél, kivétel nélkül olyan cselekedeteket ír le, amelyek a rendeltetésszerű használat keretén kívül esnek. Márpedig ebben az esetben a Teremtő nem garantálja teremtményének hosszú távú boldogságát, sikerét, egzisztenciáját, azaz – maradva a fenti hasonlatnál – annak hibátlan működését. Ilyenkor a bekövetkezett károkért egyedül önmagunkat okolhatjuk, a legtöbben mégis Istent hibáztatják. Ez pedig sem nem korrekt, sem pedig felelősségteljes hozzáállás. Ha eltérünk a rendeltetésszerű használattól, viselnünk kell annak minden következményét – és költségeit – is. Ez akkor is így van, ha valaki csak mesék és mondák gyűjteményének tartja a Bibliát. A következmények attól függetlenül léteznek, hogy mi mit gondolunk vagy mit hiszünk mindezzel kapcsolatban.
Egy igazi keresztény tisztában van a fentiekkel, ezért rendszeresen olvassa a Bibliáját. Tanácsokat, életvezetési útmutatókat keres (és talál) benne, az életében felmerülő problémák forrásait és azok megoldását is megtalálja abban. Számára a Biblia valóban Isten hamisítatlan és tiszta Beszéde.
Éppen ezért nem meglepő – sőt, igazából elvárható – hogy a mindennapok problémájára, kérdéseire mi, keresztények, általában a Bibliában keressük a megoldást. Ezért van az, hogy az esetek nagy részében, ha egy keresztényt megkérdezel valamiről, bibliai választ fogsz kapni, bibliai idézetekkel alátámasztva. Meggyőződésünk ugyanis, hogy minden kérdésre Isten képes a legjobb válaszokat adni. Ha pedig a kezünkben van legjobb válasz, miért érnénk be ennél kevesebbel?
Egy kereszténynek szemrehányást tenni azért, mert egy kérdésre a Bibliából vett példával, verssel válaszol olyan, mintha szemrehányást tennénk egy katonának azért, mert a harcban csak a legjobb fegyverekkel hajlandó részt venni. Vagy egy autóversenyzőnek felróni, hogy csak a legjobb autóval hajlandó rajthoz állni. Főleg, ha mindezek rendelkezésre is állnak mind a katonának, mind pedig az autóversenyzőnek.
Mi pedig nem érjük be kevesebbel, csakis magának Istennek a véleményével.